A fő különbség: az ív{0}}oltási módszerek teljesen mások.
Ez a legalapvetőbb és legvégzetesebb különbség
Az AC másodpercenként 100-szor (50 Hz) vagy 120-szor (60 Hz) halad át a „nullán”-, ekkor az áram természetesen visszatér nullára, és az ív kialszik, mint egy kialudt gyertya. A kommunikációs biztosítékok kihasználják ezt a természetes előnyt, és könnyen eloltják az íveket.
A DC-ben nincsenek nullák. Az áram iránya és nagysága változatlan marad. Amint egy rövidzárlat ívet hoz létre, az ív tovább ég és tart. Az egyenáramú biztosítékoknak saját „kemény erejükre” kell támaszkodniuk ahhoz, hogy az ívet megnyújtsák, lehűljék és elnyeljék -általában az olvadék gyors elpárolgása, valamint a csőben szétterülő és elnyelő kvarchomok. Ez azt jelenti, hogy az egyenáramú ív eloltása sokkal nehezebb és sokkal több energiát igényel, mint a váltakozó áramú ív eloltása.
Ívteljesítmény: Az egyenáram messze meghaladja a váltakozó áramot
Mivel az egyenáramú íveket nem fenyegeti a természetes kihalás veszélye, tovább tartanak és több energiát bocsátanak ki. Ugyanazon feszültségszinten az egyenáramú ív több mint kétszer annyi energiát termel, mint az AC ív. Ehhez az egyenáramú biztosítékoknak erősebb törhetőségre és nagyobb belső térre van szükségük ennek az energiának a befogadásához és elnyeléséhez, a kialakítás pedig teljesen eltérő léptékű.
Fizikai méret: Az egyenáramú biztosíték észrevehetően hosszabb
Az ívoltáshoz elegendő hely biztosítása érdekében az egyenáramú biztosítékcső teste sokkal hosszabb, mint a megfelelő AC biztosítékcső. Az iparági tapasztalatok szerint az egyenfeszültség minden 150 V-os növekedéséhez a cső hosszának körülbelül 10 mm-rel kell növekednie. A hagyományos AC biztosítékcsövek körülbelül 292-442 mm-esek, míg az 1000 V-os vagy akár az 1500 V-os szoláris egyenáramú biztosítékcsövek sokkal hosszabbak, hogy elegendő ívcsatornát és kvarchomokot biztosítsanak a hely kitöltéséhez.
Belső tömések és anyagok: Nehéz egyenáramú biztosítékok
Egyes esetekben a váltakozóáramú biztosítékokat belül nem töltik fel kvarchomokkal, míg a szoláris egyenáramú biztosítékokat szinte nagy-tisztaságú kvarchomokkal kell megtölteni – ez az erőltetett ívelnyomás alapvető közege. A kvarchomok gyorsan elnyeli a hőt, lehűti az ívet és korlátozza terjedését magas hőmérsékleten.
biztosítékok is különböző anyagokból készülnek. A szoláris egyenáramú biztosítékok általában ezüstolvadékot használnak a pontos olvadáspontja és a rendkívül gyors párolgási sebesség miatt, ami ezredmásodpercek alatt képes befejezni az olvadási folyamatot, elegendő fémgőzt termelve az ívoltó hatás javításához. A hagyományos váltóáramú biztosítékok általában cinkötvözetet vagy rezet használnak, és kisebb sebességet és pontosságot igényelnek.
Speciális sebességszint: A gPV a PV DC egyedülálló tulajdonsága.
A közönséges váltakozó áramú biztosítékok saját névleges fordulatszámmal rendelkeznek (pl. gG, gL, aM stb.), míg a szoláris egyenáramú biztosítékok meghatározott névleges fordulatszámmal rendelkeznek -gPV) (az IEC 60269-6/UL 2579 szabványok alapján). Ez a szint azt jelenti, hogy képesnek kell lennie egyidejűleg két szélsőséges munkakörülmény kezelésére:
Rövidzár-áram: Az áram csúcspontja mikroszekundumban van, és rendkívül gyors olvadást igényel;
Folyamatos túlterhelés: Az áram lassan emelkedik, és megbízható működést igényel másodpercek-percek alatt.
A közönséges váltakozóáramú biztosítékok névleges sebességét nem olyan fotovoltaikus forgatókönyvekhez tervezték, amelyek sebességet és stabilitást is igényelnek.
Feszültségszint: Az egyenáramú oldali feszültség sokkal magasabb, mint a háztartási AC feszültség
A normál váltakozó áramú biztosítékok 250 V és 690 V között vannak, míg a szoláris egyenáramú biztosítékok 1000 V DC és 1500 V között vannak, és az iparág a 2000 V DC felé halad. Ez nem csupán mennyiségi különbség, hanem azt is jelenti, hogy egyenáramú oldalon a biztosítékot nagyobb feszültséggel kell kiegészíteni, és a szigetelésre, a kúszótávolságra és a törhetőségre vonatkozó követelmények is javítottak.
Időállandó: a DC egyedi kiválasztási paramétere
Az AC áramkörökben maga az áram hullámalakja határozza meg a védelmi jellemzőket, és a kiválasztás viszonylag egyszerű. Egyenáramban azonban a hibaáram növekedési sebessége a rendszer induktivitás/ellenállás arányától függ (azaz a T=L/R időállandótól). Ez a paraméter közvetlenül befolyásolja azt a sebességet, amellyel a hibaáram eléri a csúcspontját, és azt, hogy a biztosíték le tudja-e kapcsolni a hibaáramot a csúcs előtt. A szoláris egyenáramú biztosíték kiválasztásánál az időállandót is figyelembe kell venni a számításban, ami AC biztosítéknál egyáltalán nem szempont.
Környezeti alkalmazkodóképesség: A fotovoltaikus biztosítékok „robusztusabbak”;
Míg a hagyományos váltóáramú biztosítékokat általában beltéri elosztódobozokban használják, a szoláris egyenáramú biztosítékok hosszú ideig ki vannak téve az elemek hatásának, és ki kell bírniuk:
Extrém hőmérsékletek (-40 foktól +90 fokig)
Magas páratartalom, sóköd korrózió
UV öregedés
A napi hőmérséklet-különbség okozta ismételt tágulás és összehúzódás;
Ezért a fotovoltaikus biztosítékok általában kerámia burkolatot vagy égésgátló anyagokat, például PA66-ot{0}} használnak, amelyek sokkal magasabb szintű védelmet és időjárásállóságot biztosítanak, mint a hagyományos AC biztosítékok.
Cserélhetők?
Soha ne cserélje ki az egyenáramú biztosítékot AC biztosítékra. Az AC biztosítékok ívoltó képessége nem elegendő az egyenáramú ív kezelésére. Ha rövidzárlat lép fel, és az ív tovább ég, a biztosíték felrobbanhat vagy kigyulladhat. Az inverter Az IGBT azonnal károsíthatja vagy akár meg is gyulladhat a kábelben.
Másrészt, míg az egyenáramú biztosítékok használhatók váltakozó áramú áramkörökben (mivel a váltakozó áramot könnyebb eloltani), túlterheltek, drágábbak, és előfordulhat, hogy idő{0}}áram jellemzőik nem egyeznek a váltakozó áramú rendszerekkel.
